2008. októberében a Szerb Citroën Fórum negyedik alkalommal rendezi meg, hagyományos belgrádi találkozóját. A
találkozót a szervezők a Citroën GS modellnek dedikálják, melyet az egykori Jugoszláviában is gyártottak. Noha
a GS minden idők második legnagyobb példányszámban eladott Citroën típusa, mára ritkasággá vált. Az egykori
Jugoszlávia területén azonban, és így a mai Szerbiában is máig szép számmal fordul elő ez a típus. Bár az
országot az elmúlt csaknem 2 évtizedben súlyos gazdasági és politikai válság sújtotta az emberek megőrizték GS-eiket,
szemben a jólétben élő nyugati országok polgáraival, ahol elhasználták és hálatlanul eldobták ezeket a szép autókat.
A találkozón felvonulnak a legszebb állapotban levő GS-ek, de rajtuk kívül más ritkaságok (Ami, Dyane, CX) és kultautók
(DS, 2CV) is előfordulnak.




Helyszín:
Belgrádban a Duna-Száva torkolatnál (a Száva bal partján) levő Novi-Beograd városrészben:
Usce (=torkolat), Plato kod Vecne Vatre. (ld. térkép)

Program:

- 11.00-kor gyülekező
- GS-es háromkerekezés
- alkatrészbörze
- 15.00-kor konvojozás Beograd utcáin
- CitroLunch az Avala hegyen a Mitrovic Dom étteremben

A távolabbról/külföldről érkezők részére javasolják szombat délutáni érkezést. A szervezők segítenek a szállás
megszervezésében és estére ismerkedési estet szerveznek. Külön felhívták figyelmünket arra, hogy a szerb
nyelvtudás hiánya nem akadály, hiszen minden szervező beszél angolul!




A szervezőkről:

A Szerb Citroën Fórumot 2006-ban alakították meg a szerbiai Citroën tulajdonosok és rajongók. A klubnak jelenleg több
mint 500 aktív tagja van. A klub jó kapcsolatokat ápol az egykori Jugoszlávia utódállamainak (Horvátország, Szlovénia,
Bosznia-Hercegovina, Montenegro) Citroën-esei mellett Kanada, Belgium, Franciaország, Magyarország és Bulgária rokon
szervezeteivel.

További információ:

Milan Kozic
tel: +381.63.87.31.231
e-mail: zicko@sbb.rs
website: www.citroenforumsrbije.com





ÚTRAVALÓ:


Üzemanyagárak Szerbiában (2008.szept.21.):

95 (Premium) - 102.9 SRD/liter (kb. 325-335Ft/l)
Dízel (EKO3) - 92.2 SRD/liter (kb. 295-305Ft/l)


Autópályadíj Horgos-Beograd (2008.szept.21.):

I. kat - személygépkocsi (<1.3m járműmagasság az első tengelynél): 390 + 390 = 780 SRD
II. kat - személygépkocsi (<1.3m járműmagasság az első tengelynél) + vontatmány: 630 + 630 = 1260 SRD
III. kat - 2-3 tengelyes gépjárművek (>1.3m magasság az első tengelynél): 1180 + 1020 = 2200 SRD
IV. kat - >3 tengelyes gépjárművek (>1.3m magasság az első tengelynél): 2600 + 1970 = 4570 SRD




Valutaárfolyam (2008.szept.21.):

1 Dínár = 3.14 Forint
100 Forint = 32 Dínár


Hitelkártya, bankkártya elfogadás:

Az autópálya fizetőkapuknál a Mastercard, Maestro, Visa, American Express és DinaCard kártyák használhatók.


Térkép:





Ilyen volt:

Vasárnap Szerbiában
4.GSijada - Novi-Beograd, 2008. október 4-5.
( Srpski - , In English - )

2006. októberében a francia GS oldal (www.gs-gsa.org) fórumát olvasgatva egy érdekes bejegyzésre lettem figyelmes: Spontán GS találkozó Belgrádban. Alig hittem a szememnek. Igaz lehet, hogy túlélték ezek a csodálatos autók a szörnyűséges délszláv háború éveit?

Akik jártak a 70-es és 80-as években az egykori Jugoszlávia területén, jól tudják, hogy déli szomszédaink nem szenvedtek hiányt korszerű autókban. Mind közül a legismertebbek a Fiat licencre épülő Zastava modellek, de egy Citroën rajongó számára az sem újdonság, hogy a szlovéniai Koper városában levő Tomos gyárban Citroenek összeszerelését is végezték. 1972. március 15-dikén írták alá a Citroën és a Tomos-Iskra vezetői a szerződést az összeszerelő üzem létrehozásáról. Citroën + Tomos = Cimos, ez lett 1973-tól a gyár neve. Az üzemben egyéb típusok (pl. 2CV, Dyane, Ami 8, DS) mellett mintegy 15 ezer GS-t, és 1500 GSA-t szereltek össze. A GS jugoszláviai története 1971-ben kezdődött. Az első 3 évben csak importálták a típust, majd 1975-től indult meg az összeszerelés a Nova Goricában felépült új üzemben. Az induló palettát két modell adta GS Club Berline és GS Special Break, mindkettő 1220cm3-es motorral. A színkínálat nem volt bőséges: kanárisárga, bézs, narancs és fehér színben rendelhették autóikat az új tulajdonosok. A kárpitozás pedig barna műbőr volt, illetve az első 1975-ös évben narancsszínű műbőr kárpittal is árulták a GS-eket. A második szériában megjelent az exkluzív változatnak szánt Pallas (fehér, bézs, majd kék színekben világosbarna és kék plüss belsővel) melynek extráit a tolótető, a króm díszítőelemek (beleértve a teljes felnit borító hatalmas dísztárcsát) és az opcionális ködfényszóró jelentették. Emellett a GSX 1.2 (kanárisárga, téglavörös, majd bézs színekben barna belső kárpittal) volt kapható, melyben az eredetileg krómozott felszíneket mattfekete festés borította, a dísztárcsa a tengelycsonkot fedő piciny krómkupakká ment össze, az autó oldalát pedig kettős fekete csík díszítette. 1979-80-ban 1299cm3-es motorral szerelt GS Super 1.3 modellek készültek (fehér, kék, narancs és piros), végül 1980-tól és 1982-ig Cimos GA névre keresztelt fapadosított GSA-k gördültek le a szerelőszalagról szintén az 1299cm3-es motorral. Ez utóbbi széria a legjellegzetesebb spenótzöld szín mellett még fehér, bézs, kanárisárga és narancs változatban volt elérhető. A szlovéniában összeszerelt GS-ekről többnyire csak apróbb részletek hiányoztak, mint például lámpák, vagy egyéb elektromos berendezések, illetve a karosszéria díszítőelemei. Ugyanakkor voltak olyan darabok is melyeket itt festettek, és a nyers acél karosszériából indult az építés. E modellek a még festetlen karosszéria elemek nem megfelelő tárolása miatt igen erősen rozsdásodtak, nem volt ritka az átrozsdásodott tetejű 2-3 éves GS látványa arrafelé akkoriban. A szlovéniai GS-ek egyik legfőbb jellegzetessége a kettős kereklámpás fényszóró, melyet az eredeti fényszóró alakjára formázott fekete vagy szürke műanyagházba építettek be. Szlovénián kívül Indonéziában forgalmaztak ilyen arculatú modelleket, és ilyen volt a GS Export modell is melyet ugyan Európában, de Európa határain kívüli export céljából szereltek össze. A GS egyik különlegességének számító kompakt fényszórók helyére kerülő kerek lámpák nem elsősorban a helyi megkülönböztető dizájn elemei voltak, hanem a legenda szerint a szlovéniai Saturnus fényszórógyártó üzem által felhalmozott hatalmas készletek elhasználása volt a cél. Az itt készült lámpatesteket számos más modellben pl. Ladákban is viszontláthatjuk. A késői GS modellek közül néhány (GSX-5) 5 sebességes váltót kapott.

A fórumba feltöltött képekre pillantva elfogott a sárga irigység. Legalább 20 GS gyűlt össze, köztük láthatóan szépen karbantartott modellekkel. A döntés ennek megfelelően azonnal megszületett: ott a helyem. Belgrád ráadásul alig 200km, szóval elérhető távolságban van. Lestem a fórumot, hogy mikor lesz az újabb tali, de úgy 2007 tavaszán, mint 2007 őszén lemaradtunk. Nem csoda, hogy szépen kialakult a kiéheztetett farkas effektus. Amint megláttam az idei kiírást, nekifogtam a centi vágásának. A GS találkozó utáni sóvárgás közben elérte azt a szintet, hogy nulla nyelvtudással beregisztráltam a Szerb Citroën Fórumra (CFS= Citroën Forum Srbije, www.citroenforumsrbije.com). Postot persze nem mertem írni, így nem is tudtam arról, hogy a fórumnak csupán töredékét látom. Még szerencse, hogy megtaláltam a francia fórumon annak idején a témát jegyző Nebo Djurdjevic e-mail címét. Érdeklődésemre örömmel küldte el a találkozó időpontját és felhívta a figyelmem arra, hogy fórum teljes anyagát csak az első bejegyzés megtétele után láthatom. Szerencsére azt is hozzátette, hogy a fórumozók túlnyomó többsége legalábbis ért, ha nem is ír angolul így nyugodtan használhatom az angol nyelvet a fórumon való kommunikációra. Az első meglepetés az volt, hogy a bemutatkozásra sorozatban érkeztek az üdvözlő válaszok. Mindenki nagyon lelkesen fogadott és örült az új határontúli kapcsolat létrejöttének. A találkozó előtti két hét a lázas tervezés és készülődés jegyében telt. Percről percre nőtt a regisztrációs lista, mely végül 30 GS-t és 35 egyéb Citroënt tartalmazott. A meteorológiai oldalak viszont napról napra egyre rosszabb hírekkel riogattak. A bajt egy apró otthoni baleset is tetézte, mely következtében fel kellett adjuk a szombati előestén való részvételt. Nagy kár volt érte, hiszen a csapat a belgrádi Kej Jacht Club lakóhajóján szállt meg a Száván. Így maradt viszont halvány remény arra, hogy másnap száraz úton menjünk le. A várva várt vasárnap reggel sajnos szomorú esővel köszöntött, így átprogramoztuk magunk és Eszter helyett a C4-et nyergeltük fel. Szerencsére a határon viszonylag gyorsan átjutottunk, és lejjebb is enyhe volt a forgalom, így szerencsére tudtunk figyelni a sokszor random módon kihelyezett korlátozó táblákra, és a környezetükben meghúzódó rendőrautókra. A második kellemes meglepetést az okozta, hogy nem láttuk nyomát találomra büntető rendőröknek. Szabályosan közlekedve egyetlen egyszer sem állítottak meg, úgyhogy az efféle rémtörténetek, ha voltak is mára valószínűleg a múlt ködébe vesznek. Az autópálya - valójában félautópálya - minősége épp viselhető, a helyiek közlekedési morálja pedig jobb az itthoninál. Arcpirító dolog, de csak magyarok, illetve török vendégmunkások próbáltak meg letolni minket a leállósávra ... Az úton jó volt látni a jeleit a hosszú elszigeteltség után éledező gazdaságnak. A hűvös idő miatt sajnos az Örök Tűz Emlékművénél tartott gyülekezőt épp lekéstük. Eredetileg 3-kor indult volna a konvoj, de a szeles esős reggel 2-re megfagyasztotta a csapatot. Az utolsó autót még láttuk elhúzni. Így a veszteséglistára felkerült a háromkerekes gyorsulási verseny is, és egy pillanatra úgy hittük az egész találkozót is elbuktuk. Az ebéd (CitroLunch) ugyanis az Avala hegyen levő Dom Mitrovici nevű étterembe volt meghirdetve a tali délutáni programjával. Bízva a rendezőkben, dobtunk egy sms-t, hátha csak néhány hazamenő autót láttunk és a többség még mindig ott van az emlékmű környékén. A gyors válasz alig egy percen belül csilingelt és kisvártatva értünk jött egy gyönyörűen restaurált GS, egy CX kombi kíséretében. Velük jártuk be a várost és még utolértük a konvoj végét. Menet közben a Száva egyik hídjáról láthattuk a nándorfehérvári várat is, majd elérve az Avala-hegyre ebéd előtt még megálltunk egy rövid fotózásra a parkolóban. Az egyik oldalon sorakoztak a GS-ek, a másikon a többiek. Csodálatos volt látni ennyi GS-t egyszerre. Voltak köztük gyönyörűen restauráltak, és még felújítás előtt állók. Fel se tűnt, hogy klasszikus "cimos-sárga" színű GS ezúttal nem volt jelen, hiszen olyan jól mutattak a jelenlevő többségükben bézs és fehér színű autók. Rajtuk kívül láthattunk néhány narancs színűt is, valamint egy metál gesztenyebarnát és egy ezüst Pallast is. A szívembe valahogy mégis Djuro autója lopta be magát leginkább. A sok évnyi szolgálatban megöregedett rozsdamarta fehér GS oldalán a következő gótikus betűkkel írt feliratot olvashattuk: In rust we trust! Az amerikai dolláron olvasható mondat: In God we trust grotesztk átírása, illett ehhez az autóhoz és illik ahhoz a ma már nem létező közel két és félmillió GS-hez, melyek tényleg csak Istenben és a rozsdában bízhattak míg használta őket Nyugat-Európa hétköznapi luxusra szomjas középosztálya.

Bár délutánra már olykor a nap is előbukkant és az út is felszáradt, az idő hűvös maradt. A gonosz jeges szél pedig minden gomblyukat kihasznált arra, hogy a kabátunk alá furakodjon. A hangulatos étteremben mindjárt élénk csevegés indult és a kinti hideg félreérthetetlen jeleként többen is azonnal forró teát mondtak, amint feltűnt a pincér. A szépen megterített asztalon jól mutattak a hatalmas rakásokban rendezett friss puha kenyérszeletek. Minket kedves magyarországi vendégeket rögtön a központi asztaloz ültettek, és azonnal természetes volt, hogy a környezetünkben mindenki angolul társalgott. A hangulatot tovább javította az időközben felszolgált gőzölgő babgulyás. A délelőtti vetélkedők eredményhirdetésén még megtudtuk, hogy a rossz idő ellenére összesen 22 GS vett részt a találkozón, közülük a legidősebb egy 1975-ös hófehér GS Club, a modellévre jellemző narancssárga belsővel. A jó társaságban észrevétlenül repült az idő, s mire felkaptuk a fejünk már sötétedett. Hogy is találunk innen vissza a hazavezető autópályára? - jutott eszembe a kérdés. Noha bíztam az előző - valószínűsíthetően vándormadár - életemből valahogy megmaradt tájékozódást segítő kristályaimban, mégse voltam biztos benne, hogy térkép híján könnyen célt fogunk érni. Mire azonban mindezt végiggondoltam, már nem is volt szükségem tájékozódási szervem erőltetésére, hiszen ketten is ajánlották, hogy elkísérnek minket az autópályáig. Ott elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól és hazafelé vettük az irányt. Köszönjük a szép élményt, jövőre is eljövünk!

GSdriver

Felhasznált irodalom:
1. Citroën production in Yugoslavia - Citroën Forum Srbije (www.citroenforumsrbije.com)
2. Dominique Pagneux - La GS de mon pére - ETAI
3. La page de la GS (www.gs-gsa.org)
4. Matthias' Citroen GS homepage (www.angelfire.com/ma2/matthias/gsxgs.html)
5. Citronët (www.citroenet.org.uk/foreign/jugoslavija/cimos.html)